“Minden ember boldog akar lenni”… fogalmazza meg a régi sláger mindannyiunk egyetemes vágyát. Úgy tűnik ez a vágyunk nem nagyon teljesül, hiszen a különböző epidemiológiai vizsgálatok szerint minden 5. ember depressziós .

A depresszió fogalma mára általános használatú lett, a szakmai nyelvből köznyelvi szóvá vált. Az orvosi, a pszichiátriai nosológia nagyon precízen meghatározza, hogy mi a depresszió:

DSM (Diagnostic Statistical Manual) IV: Major depresszív zavar, egyszeri epizód. tünetek: levert hangulat, érdeklődés csökkenése, súlyváltozás, alvászavar, nyugtalanság vagy gátoltság, fáradság, érdektelenség, csökkent döntési készség, halál gondolatával való foglalkozás. Visszatérő major depresszív zavar), dysthimiás zavar, depresszív zavar, bipoláris zavar, valami által kiváltott hangulatzavarok (pszichoaktív szer). A folyamat lehet krónikus, katatón, melankóliás, atípusos, posztpartúm, valamint szezonális, epizodikus, rapid ciklusú.

A köznyelv sokkal általánosabban használja a depresszió kifejezést. Bele érti a szomorúságot, a bánatot, a bút, a rosszkedvet, rossz hangulatot, az elkeseredést, a csalódást, a veszteségérzést, stb. Így kissé leegyszerűsítő módon a hangulataink változásait könnyen betegségként éli meg.

Mégtöbben vannak, akik ha nem is tudják érzéseiket a fentebb említett kategóriákba besorolni, hanem egyszerűen “rosszul érzik magokat a bőrükben”. Ilyenkor eszükbe nem jut lelki betegségre gondolni. Gyengeségnek, szégyenleni való helyzetnek, állapotnak élik meg érzésüket. Sok esetben testi panaszaik hátterében is ezek a lelki folyamatok lelhetők fel

A ma érvényben lévő diagnosztikai rendszer alapján a depressziót 9 tünetből álló skálával azonosítják. A tünetek rendre a következők:

1. depressziós hangulat,
2. az érdeklődés beszűkülése, örömtelenség,
3. jelentős súlycsökkenés vagy -gyarapodás, azaz étvágytalanság vagy farkasétvágyúság,
4. alvászavar (kevés, nyugtalan alvás, vagy túl sok alvás),
5. lelassultság, gátoltság (vagy nyugtalanság, agitáltság),
6. fáradtság (testi, lelki gyengeség),
7. érdektelenség, kóros önvádolás, bűntudat,
8. csökkent szellemi képességek (gondolkodási, összpontosítási, döntési),
9. a halál, az elmúlás gondolata, öngyilkossági eszmék, visszatérően is.

A fent részletezett tünetikép még kiegészülhet testi tünetekkel, csapongással, fejfájással, mellkasi, hasi panaszokkal, vegetatív izgalmi jelekkel stb. Ami az okok földerítését illeti, a modern tudományos álláspont a különböző okok egyidejű jelenlétét vallja. Ebben helyet kaphat a genetikai hajlamtól a központi idegrendszer biokémiai folyamatainak elváltozásán keresztül a személyiségfejlődés rendellenességéig számtalan tényező.