Kalligráfia és stílus:

Az ecsetvonások

A kínai írásjegyek felépítésének alapja etimológiailag a gyök, amely annak általában önálló jelentéssel is bíró részlete. Erről az Írás oldalon bővebb információ is olvasható. Azonban a leírásuk alapja a különböző ecsetvonások leírása, ezekből épül ugyanis fel az írásjegy maga.

Az ecsetvonások leírásának vannak általánosabb szabályai. Pl. a legtöbb ecsetvonást mindig felülről lefelé húzzuk, a vízszinteseket pedig mindig balról jobbra.
Kizárólag egyetlen ferde vonás van, amelyet alulról felfelé húzunk, ez az ábrán a 6-ossal jelölt. Jobbról balra csak ferde vonások (Pl.: 4-es vagy a 15-ös nagyobbik szára) húzhatók.

A legalapvetőbb 7 ecsetvonásnak az 1-6-ost, valamint hetedikként általánosan a "kampós"-nak nevezett vonásokat (pl. 9-es) tartják. Ezek ismeretében a többi vonás is könnyen leírható.

Minden vonásnak van egy elnevezése. Az ábrára kattintva letölthető a táblázat pdf-fáljban. Ezen szerepelnek a vonások nevei kínaiul és kiejtésük szerint is.

Vannak továbbá az egyes vonások ecsettel való leírásának is szabályai. Előbb azonban az írásjegyek felépítéséről essen szó.
A kínai írásjegyek mindegyikének van egy ún. "vonássorendje", ami pontosan meghatározza, hogy az írásjegyeket felépítő (ecset)vonásokat milyen sorrendben kell heghúzni. Ez nem pusztán egy önkényes szabály. Egyrészt segít a bonyolultabb sokvonásos írásjegyeket szépen és helyesen felépíteni, másrészt, mivel minden gyöknek minden őt tartalmazó írásjegyben azonos a vonássorrendje, így könnyebbé válik az írásjegyek tanulása. Harmadik előnyéről a kalligráfia olvasásánál mutatok be egy példát, ugyanis a kötött vonássorrend nélkül lehetetlen lenne egyes szabadabb kalligráfiai stílusok elolvasása. Végül, de nem utolsó sorban a legtöbb szótár használatához is elengedhetetlen a vonások ismerete, ugyanis ennek segítségével tudjuk könnyen és gyorsan megszámolni egy írásjegy vonásszámát, márpedig a legtöbb szótárban van vonásszám szerinti index, valamint a gyökök is a vonásaik száma alapján vannak sorba rendezve. Ha egy írásjegyről nem tudok mást, csak hogy pl. 8 vonásból áll, innen már el tudok indulni a keresésére a szótárban.

Egy példa a gyökök vonássorendjére a szögletes alakzatok rajzolása. Itt mindig a bal oldalt húzzuk először, majd a felső és a jobb oldalt. Ezután, ha a szögletes alakzat még bekerít más írásjegyelemeket, akkor azok következnek a saját megfelelő sorrendjükben, végül a szögletes alak alja. Ezek a

szabályok minden egyes gyökre adottak, bár a japán hivatalos sorrend és a kínai némely esetben eltérhet egymástól. Az ábrán erre látható egy példa. Ebből is kitűnik, hogy az említett eltérés sosem jelentős és az alapelvek mindkét esetben változatlanok.

Ahogy az egyes vonásoknak a gyökökön belül megvan a sorrendje, úgy az egyes gököknek a

sorrendje is adott egy írásjegyen belül. Az erre vonatkozó szabályok sokkal egyszerűbbek. "Balról jobbra és fentről lefelé". Azaz az egymás melletti gyökökből először a bal utána a jobboldalit rajzoljuk meg, az egymás felettiekből pedig előbb a felsőt, aztán az alsót. Erre látható két példa az ábrán. Az alsó példán a bekerítő gyök a többihez képest balra fent helyezkedik el, így tehát mindenképpen őt kell először megrajzolni, ezután a belül levő gyökökre már alkalmazható a "balról jobbra..." szabály.

Az egyes vonások ecsettel való leírása

Amint az eddigi ábrákon látható, valamint a galériában is szép példákon megfigyelhető, az ecsetvonások korántsem egyszerű "csíkok", önmagukban is megvan a szerkezetük. Némely vonás vastagon kezdődik, majd elvékonyodik és ismét vastag lesz. Némelyik vékony tüskeként végződik, másoknak a végén kampó van. A vonásoknak ez a szerkezete pontosan az ecset használata folytán alakult ki, és az erre vonatkozó szabályok megtanulásával kezdődik a kalligráfia tanulása.
A szabályos (standard) írásstílusban, és a továbbiak erre vonatkoznak, például a függőleges ecsetvonások szinte mindegyike egy széles, ferde "bunkóval" kezdődik. A vízszintes vonásnak általában a végén van ehhez hasonló. A négyszögek jobb felső sarkán megfigyelhető, hogy egy ferde élet alkotó vastag sarka van. Ezeket mind-mind az ecset játéka alakítja ki. Egyrészt az ecset húzásának iránya, másrészt az határozza meg, hogy az ecsetet mennyire nyomjuk oda a papírhoz, vagyis milyen szélesen húzzuk a vonást. Ezeknek a megtanulása rengeteg gyakorlást és még több gyakorlást igényel. Nekem az első számomra is tetsző függőleges vonást egy évnyi gyakorlás után sikerült meghúznom, és persze még nem tökéletes.
A legfontosabb vonásokon belül az ecset útját mutatja a következő ábra:

A kis kék nyilak az ecset fontosabb irányváltoztatásainak a helyét jelölik. Látható, hogy például egy heng meghúzása során az ecset ténylegesen mennyivel nagyobb utat megtesz, mint amilyen hosszú végül az ecsetvonás maga.

Ezek a szabályok segítik a kalligráfust abban is, hogy ne az ecset milyensége határozza meg az ecsetvonás milyenségét. Ha egy gyengébb minőségű vagy egy öregebb ecsettel ezen szabályok betartása nélkül egyszerűen vízszintes voást húzunk, annak a végei, de legalábbis egyik vége csíkozott vagy csúnyán szögletes lesz. Saját tapasztalatom is azt mutatja, hogy ellenben ha ezeket a szabályokat betartjuk (és persze nagyon sokat gyakoroljuk az egyes vonásokat), akkor szinte "megszabadulhatunk az ecsettől" abban az értelemben, hogy akármilyen minőségű ecsettel tudunk szép vonásokat húzni.

Saját magam azt tapasztaltam, hogy bizonyos gyakorlás után ténylegesen is meg lehet szabadulni az ecsettől, mint ezköztől. Ha rá tudok érezni a dolog ízére, akkor bármilyen eszközzel tudok szép kalligráfiát alkotni. Fogkefével a fürdőszobatükrön, vizes szivaccsal...stb. Ennek egyébként, mármint a vizes szivaccsal történő kalligráfiának kínában nagy hagyománya van. Idős kínaiak gyakran egymással versengve, gyakran csak egyedül, kezükben botra erősített szivaccsal és vízzel a nagy terek köveire készítenek kalligráfiákat. Ezek természetesen pár perc után eltűnnek, de pont ebben rejlik a dolog tűnékeny szépsége.

Info: Ayumi oldala